Már nagyon régen írtam!

2009 november 5. | Szerző: Vacska32 |

 Már nagyon régen írtam!

Zajlik az életem.

Túl vagyok már majd nem két hónapja a sugárterápián is. Ez már nem volt olyan vészes, mint a kemó, de azért megviselt. Most már lassan összeszedem magam újra. Nagyon fáradt voltam a végére. Az utolsó két hetet a hatból szinte végig aludtam a kórházban. Még jó, hogy nem naponta kellett járnom!

Két napja voltam az orvosnál. Most lettek először eredményeim a kezelések után.

Az orvos azt mondta, hogy a leleteim alapján GYÓGYULTTÁ NYILVÁNÍT!!!

Több kezelést nem kell kapnom, de gyógyszereket kell szednem, hogy a hasonló daganatot kivédjük. Legalább 5 évig a gyógyszert, meg valami injekciót 2 évig, havonta. Ezt már ki lehet bírni.

A válásom? Most november 16-án lesz az első tárgyalásunk. A férjem úgy viselkedik, mint ha neki nem lenne fontos. Sokszor érzem úgy, hogy ő nem gondolt arra, hogy én kimerek lépni a helyzetemben a házasságunkból. Neki csak az lett volna fontos, hogy szabadon mehet a szeretőjéhez, nem kell hazudni, itthon meg marad minden a régiben.

Hát nagyot tévedett…. Én azt mondtam, mikor megtudtam, hogy daganatom van, hogy meggyógyulok és új életet kezdek. Hát vele már nem lehet új életet kezdeni, a régit meg nem szabad folytatni, mert csak új betegséget vonzok be vele.

És… jól érzem magam. Szinte hálát érzek iránta, hogy bele kényszerített a változtatásba. Új céljaim vannak és nagyon jó, hogy a gyerekeim is részt vesznek a tervezgetésben. A legkisebb nem látja át a helyzetet még. Azt mondja, hogy zavarodottnak érzi magát. Talán azért, mert ő alapból egy kényelmes gyerek és nehezen látja át a változást. Meg mégis csak 13 éves. Féltem, mert éppen tovább tanulás előtt van. Találtam munkát magamnak, kevesebbet vagyok itthon, kevesebbet tudok segíteni neki a tanulásban, a férjemnek meg hiába mondom, hogy foglalkozzon, ő a tanár…… ha már nem költözik el…..

Összességében azt gondolom, hogy a betegségem, a férjem önzősége hozzá segített, hogy kilépjek egy halott kapcsolatból, amiről csak gyávaságból gondoltam azt, hogy működik még. Lehet, hogy előbb kellett volna, de örüljek, hogy nem ragadtam bele és vége van.

Van olyan érzésem, hogy a megegyezéses válás nem fog működni, mert a gyerekeim érdekeit maximálisan védeni fogom. Ebből a családi életből a legtöbbet szeretném nekik átmenteni. A betegségem miatt kaptam közgyógyellátási igazolványt. Nem rég megtudtam, hogy ingyen kaphatok jogi segítséget. Hát én ezt ki fogom használni, kértem kirendelt ügyvédet. Egy ismerős ajánlott egyet, aki neki nagyon jó segítséget adott hasonló helyzetben. Elvállalt. Még a férjem nem tud róla, majd akkor akarok beszélni vele, ha már találkoztam az ügyvédemmel.

Hát ezek vannak!

Jól érzem magam! Újra vannak céljaim és meg is valósítom őket. Újra élek! Most érzem, mennyire magamba süllyedve éltem az utóbbi évekbe.